I'm addicted to you-Harmadik rész

2014.MÁRCIUSA

Reggel hétkor a telefonom ébresztője vert fel álmomból. Rettentően fáradt voltam.

Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőim, főztem magamnak kávét és készítettem egy gyors szendvicset, majd az elfogyasztása után elindultam a munkahelyemre. Felszálltam a két utcával lejjebb található állomáson és elmetróztam a város túloldalára. Egy bárban dolgozom pultosként. Nem egy álommeló, de a főnök legalább jó fej és rendesen fizet. Ma reggel egyedül nyitok, aminek máskor nem nagyon szoktam örülni, de most mégis. Legalább nem kell senki előtt jópofiznom.

A reggeli kávémtól nem igazán éreztem úgy, hogy felébredtem, ezért még mielőtt beballagtam volna a bárba elugortam az egyik közeli kávézóba.

-Mit parancsol?-kérdezte kedvesen a pultos lány.

-Egy nagy expresso tejjel.

-Itt fogyasztja vagy elviszi?

-Elviszem, köszönöm.-mondtam és előhalásztam a tárcám a táskám mélyéből.

-Rella?-kaptam fel a fejem nevem hallatán, mivel a várakozás közben elszórakoztam a kezemben heverő pénzérmékkel. Megfordultam, de senki ismerőst nem véltem felfedezni az arcok között. Aztán megpillantottam egy szőkeséget aki felém közeledett széles mosollyal az arcán.

-Szia.-köszöntem udvariasan és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Még mindig fogalmam sem volt, hogy honnan ismerhet engem ez a férfi.

-Szia.-mosolygott még mindig. Csak akkor ugrott be az emléke mikor már szemtől szemben álltunk.

-Sebastian ugye?

-Reméltem, hogy felismersz majd.-vigyorgott szégyellősen.

-Persze, hogy megismerlek. Hálás vagyok a múltkoriért.-mondtam és ezt őszintén így is gondoltam.

-Örülök, hogy összefutottunk ismét.

-Igen, én is.

-Parancsoljon hölgyem a kávéja.-szólt közbe a kiszolgáló.

-Köszönöm.-mondtam és odanyújtottam neki a pénzt.- Ne haragudj Sebastian, de most rohannom kell a munkahelyemre.

-Bocsánat, nem akartalak fenntartani.

-Ugyan szó sincs róla, csak ha most nem indulok akkor elkésem.

-És esetleg munka után, később nincs kedved összefutni?-szólt utánam mikor már a kijárat felé tartottam.

-De, lenne hozzá kedvem.-válaszoltam mosolyogva.

-Nyolckor? Ugyanitt?

-Itt leszek.-mondtam és kisétáltam az ajtón.

Ahogy átgyalogoltam az úton azon töprengtem, hogy vajon mért mondtam igent erre a ma estére, de nem tudtam rájönni a válaszra.

A munkaidőm valami hihetetlen lassúsággal telt el, aztán végre délután megérkezett a felmentősereg Thomas személyében.

-Szia Rella!-köszönt kedvesen. Többek közt, hogy Thomas a munkatársam egyben a legjobb barátom is.-Nagy hajtás volt ma?

-Nem igazán, de te készülj mert beszéltem a főnökkel és mondta, hogy estére nagy tömegre számíthatunk. Lehet nekem is be kell majd állnom.-mondtam.

-Fenébe! Pedig úgy terveztem, hogy már tízkor zárok.

-Hát azt el is felejtheted.

-Na, mind egy. És veled mi a helyzet? Heinrich?

-Velem minden oké. Szerencsére nem hallottam felőle körül belül két hónapja. Remélem ez már így is marad.

-Én tegnap találkoztam vele.-mondta óvatosan. Azonnal visszatért a gyomromba a feszült idegesség.

-Itt van a városban?

-Igen. Beszéltem vele, de téged még csak meg sem említett.

-Nem mondta, hogy meddig tervez itt maradni?

-Csak pár napra jött valami haverja végett.

-Hát...remélem tényleg csak pár napról van szó.

-Ne aggódj Rell már lenyugodott.

-Miből gondolod?

-Együtt nőttünk fel, a legjobb barátom volt, ismerem őt annyira, hogy tudjam mikor készül valamire. Ne aggódj nem lesz semmi baj.

-Bízom benne.-mondtam majd indultam átöltözni.

-Nem maradsz még itt egy italra?-kérdezte Thomas-a vendégem vagy.-mosolygott.

-De, benne vagyok.

Egészen estig ott maradtam, teljesen megfeledkeztem az estére megbeszélt programomról. Akkor kaptam észhez mikor már negyed kilenc felé közeledett az este.

-A francba!-pattantam fel a helyemről.

-Mi az Rell?

-Késésben vagyok!-kapkodtam a táskám után aztán átdobtam szíját a vállamon.

-Mégis honnan?-kérdezte csodálkozva.

-Találkozom valakivel.

-Ohh, csak nem randid lesz?-nevetett.

-Hát igazából nem tudom, fogalmam sincs.-mondtam.

-Ügyesen csajszi.-mosolygott.

-Lehet, hogy később még visszanézek.

-Oké.

-Na, szia Thomas.

-Hali.-köszönt el nevetve.

Gyorsan szedtem a lábaim a járdán, féltem, hogy már így is túl késő és Sebastian már régen elment. Mikor beléptem a kávézóba azonnal őt kerestem a szememmel. Hihetetlen örömmel töltött el mikor megpillantottam őt az egyik félreeső asztalnál.

-Sajnálom, hogy késtem!-huppantam le mellé minden köszönés nélkül.

-Őszintén bevallom már kezdtem azt gondolni, hogy felültettél.

-Nem tennék ilyet.-mondtam nevetve.

Rendeltünk italt, közben kellemesen elbeszélgettünk. Igazán jól éreztem magam Sebastian társaságában. A végén még abba is belement, hogy visszanézünk a bárba ahol dolgozom. Mire odaértünk már éjfél felé közeledett és egy hatalmas party közepébe csöppentünk bele. Bemutattam neki Thomast, megittunk pár italt és olyan fél kettő felé elindultunk haza. Kellemes kora tavaszi idő volt, nem is fáztam a dzsekimben ezért úgy döntöttünk, hogy remekül fog esni mindkettőnknek egy kis séta. Sebastian hazakísért, majd elbúcsúztunk és megbeszéltünk egy következő találkozót. Ahogyan így elgondolkoztam, még sosem éreztem senkivel ilyen jól magam. Igaz nem ismerem őt olyan rettenetesen rég óta, de az első benyomások eléggé jók.

Egész idő alatt mintha a mosoly az arcomra fagyott volna, nagyon várom a következő randinkat. Igen, már mondhatom, hogy randi lesz! Vigyorral az arcomon, izgatottan aludtam el.