2014.MÁRCIUSA
Reggel hétkor a telefonom ébresztője
vert fel álmomból. Rettentően fáradt voltam.
Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőim,
főztem magamnak kávét és készítettem egy gyors szendvicset,
majd az elfogyasztása után elindultam a munkahelyemre. Felszálltam
a két utcával lejjebb található állomáson és elmetróztam a
város túloldalára. Egy bárban dolgozom pultosként. Nem egy
álommeló, de a főnök legalább jó fej és rendesen fizet. Ma
reggel egyedül nyitok, aminek máskor nem nagyon szoktam örülni,
de most mégis. Legalább nem kell senki előtt jópofiznom.
A reggeli kávémtól nem igazán
éreztem úgy, hogy felébredtem, ezért még mielőtt beballagtam
volna a bárba elugortam az egyik közeli kávézóba.
-Mit parancsol?-kérdezte kedvesen a
pultos lány.
-Egy nagy expresso tejjel.
-Itt fogyasztja vagy elviszi?
-Elviszem, köszönöm.-mondtam és
előhalásztam a tárcám a táskám mélyéből.
-Rella?-kaptam fel a fejem nevem
hallatán, mivel a várakozás közben elszórakoztam a kezemben
heverő pénzérmékkel. Megfordultam, de senki ismerőst nem véltem
felfedezni az arcok között. Aztán megpillantottam egy szőkeséget
aki felém közeledett széles mosollyal az arcán.
-Szia.-köszöntem udvariasan és egy
mosolyt erőltettem az arcomra. Még mindig fogalmam sem volt, hogy
honnan ismerhet engem ez a férfi.
-Szia.-mosolygott még mindig. Csak
akkor ugrott be az emléke mikor már szemtől szemben álltunk.
-Sebastian ugye?
-Reméltem, hogy felismersz
majd.-vigyorgott szégyellősen.
-Persze, hogy megismerlek. Hálás
vagyok a múltkoriért.-mondtam és ezt őszintén így is gondoltam.
-Örülök, hogy összefutottunk ismét.
-Igen, én is.
-Parancsoljon hölgyem a kávéja.-szólt
közbe a kiszolgáló.
-Köszönöm.-mondtam és odanyújtottam
neki a pénzt.- Ne haragudj Sebastian, de most rohannom kell a
munkahelyemre.
-Bocsánat, nem akartalak fenntartani.
-Ugyan szó sincs róla, csak ha most
nem indulok akkor elkésem.
-És esetleg munka után, később
nincs kedved összefutni?-szólt utánam mikor már a kijárat felé
tartottam.
-De, lenne hozzá kedvem.-válaszoltam
mosolyogva.
-Nyolckor? Ugyanitt?
-Itt leszek.-mondtam és kisétáltam
az ajtón.
Ahogy átgyalogoltam az úton azon
töprengtem, hogy vajon mért mondtam igent erre a ma estére, de nem
tudtam rájönni a válaszra.
A munkaidőm valami hihetetlen
lassúsággal telt el, aztán végre délután megérkezett a
felmentősereg Thomas személyében.
-Szia Rella!-köszönt kedvesen. Többek
közt, hogy Thomas a munkatársam egyben a legjobb barátom is.-Nagy
hajtás volt ma?
-Nem igazán, de te készülj mert
beszéltem a főnökkel és mondta, hogy estére nagy tömegre
számíthatunk. Lehet nekem is be kell majd állnom.-mondtam.
-Fenébe! Pedig úgy terveztem, hogy
már tízkor zárok.
-Hát azt el is felejtheted.
-Na, mind egy. És veled mi a helyzet?
Heinrich?
-Velem minden oké. Szerencsére nem
hallottam felőle körül belül két hónapja. Remélem ez már így
is marad.
-Én tegnap találkoztam vele.-mondta
óvatosan. Azonnal visszatért a gyomromba a feszült idegesség.
-Itt van a városban?
-Igen. Beszéltem vele, de téged még
csak meg sem említett.
-Nem mondta, hogy meddig tervez itt
maradni?
-Csak pár napra jött valami haverja
végett.
-Hát...remélem tényleg csak pár
napról van szó.
-Ne aggódj Rell már lenyugodott.
-Miből gondolod?
-Együtt nőttünk fel, a legjobb
barátom volt, ismerem őt annyira, hogy tudjam mikor készül
valamire. Ne aggódj nem lesz semmi baj.
-Bízom benne.-mondtam majd indultam
átöltözni.
-Nem maradsz még itt egy
italra?-kérdezte Thomas-a vendégem vagy.-mosolygott.
-De, benne vagyok.
Egészen estig ott maradtam, teljesen
megfeledkeztem az estére megbeszélt programomról. Akkor kaptam
észhez mikor már negyed kilenc felé közeledett az este.
-A francba!-pattantam fel a helyemről.
-Mi az Rell?
-Késésben vagyok!-kapkodtam a táskám
után aztán átdobtam szíját a vállamon.
-Mégis honnan?-kérdezte csodálkozva.
-Találkozom valakivel.
-Ohh, csak nem randid lesz?-nevetett.
-Hát igazából nem tudom, fogalmam
sincs.-mondtam.
-Ügyesen csajszi.-mosolygott.
-Lehet, hogy később még visszanézek.
-Oké.
-Na, szia Thomas.
-Hali.-köszönt el nevetve.
Gyorsan szedtem a lábaim a járdán,
féltem, hogy már így is túl késő és Sebastian már régen
elment. Mikor beléptem a kávézóba azonnal őt kerestem a
szememmel. Hihetetlen örömmel töltött el mikor megpillantottam őt
az egyik félreeső asztalnál.
-Sajnálom, hogy késtem!-huppantam le
mellé minden köszönés nélkül.
-Őszintén bevallom már kezdtem azt
gondolni, hogy felültettél.
-Nem tennék ilyet.-mondtam nevetve.
Rendeltünk italt, közben kellemesen
elbeszélgettünk. Igazán jól éreztem magam Sebastian
társaságában. A végén még abba is belement, hogy visszanézünk
a bárba ahol dolgozom. Mire odaértünk már éjfél felé
közeledett és egy hatalmas party közepébe csöppentünk bele.
Bemutattam neki Thomast, megittunk pár italt és olyan fél kettő
felé elindultunk haza. Kellemes kora tavaszi idő volt, nem is
fáztam a dzsekimben ezért úgy döntöttünk, hogy remekül fog
esni mindkettőnknek egy kis séta. Sebastian hazakísért, majd
elbúcsúztunk és megbeszéltünk egy következő találkozót.
Ahogyan így elgondolkoztam, még sosem éreztem senkivel ilyen jól
magam. Igaz nem ismerem őt olyan rettenetesen rég óta, de az első
benyomások eléggé jók.
Egész idő alatt mintha a mosoly az
arcomra fagyott volna, nagyon várom a következő randinkat. Igen, már mondhatom, hogy randi lesz! Vigyorral az arcomon, izgatottan
aludtam el.