Sziasztok! Meghoztam a negyedik részt. Természetesen ez nem az egész, mondhatnám úgy is, hogy a negyedik rész első, rövidke bekezdése. Azt találtam ki, hogy felteszem ezt a szösszenetet és ha legalább három komment összegyűlik akkor felteszem a folytatást :) Remélem, hogy elnyeri tetszéseteket. Aztán ügyesen, jó olvasást!
Csóka fejetekre: Rella :*
2014. JÚLIUS 10.
BOLDOGSÁG. Ha valaki megkérdezné,
hogy jellemezzem ebben a szent pillanatban az életem ezt az egy szót
mondanám. Sebastiannal az első hivatalos randink után márciusban,
olyan jól alakultak a dolgok, hogy egyre többet találkozgattunk.
Már körül belül egy hónapja randizgattunk, mikor szégyellősen
megkérdezte tőlem az egyik vacsoránk után, hogy lennék-e a
barátnője. Kis óvodás korom óta egy fiú sem tette fel nekem így
ezt a kérdést, de Sebastianhoz valahogy ez így passzolt
tökéletesen. Mindig is elragadott az a gyermeki énje, amit
néha-néha megmutat magából.
A Genfi tó partján ültem és a
hűsítő vízbe lógattam a lábam az alacsonyka mólóról,
amelynek a végében ringatózott egy kis csónakocska. A víz olyan
tükörsima volt, hogy a szemközt elterülő hegység, amely
óriásként tornyosult fölénk, visszatükröződött teljes
egészében. Olyan friss volt a levegő, olyan nyugalom volt. A
madarak gyönyörű dallamát hallgattam, fejemet hátradöntöttem
és élveztem ahogyan a nap melege simogatja az arcomat. Igaz, késő
délután volt, négy óra felé járhatott de a napnak még mindig
perszelő ereje volt. A hátam mögül meghallottam ahogy Sebastian
közeledik vissza a kertbe a házból.
-Parancsolj itt a jeges kólád, amit
kértél.
-Hmm...köszönöm szépen.-mosolyogtam
és kedves gesztusát egy nagy puszival jutalmaztam.
-Hogy érzed magad?-kérdezte miközben
leült mellém és elkezdte simogatni a hátam.
-Fantasztikusan.
-Örülök neki.-vigyorgott
elégedetten.
-Rég éreztem így magam.-mondtam és
őszintén így is volt-mikor is tervezünk visszamenni
Hamburgba?-kérdeztem. Ez a kérdésem kissé lehangolt. Nem akartam
oda visszamenni, a szenvedésem színhelyére, de nem lesz más
választásom. Olyannyira nagy itt a békesség, hogy Hamburg kész
őrültek házának tűnik e mellett a hely mellett. Ez számomra
maga a földi mennyország, főleg Sebastian oldalán.
-Olyan hét-nyolc óra felé terveztem
elindulni.-mondta. Válaszul csak bólogattam.
Lehet, hogy nyálasan hangzik, de sose
gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet velem. Sebastian olyan
rövid idő alatt lopta be magát a szívembe, hogy az lehetetlennek
tűnik. A mosolya az udvariassága a kedves kis gesztusai az állandó
pozitivitása nagy szinten hozzájárult ahhoz, hogy ilyen rövid idő
alatt teljesen belehabarodjak. Sebastian egy csoda és attól félek,
hogy nekem már túl jó. Félek nem érdemlem meg ezt a határtalan
boldogságot és egyre jobban érzem azt, hogy ezek után valami
rossz fog történni. De lehetséges az is, hogy csak bebeszélem
saját magamnak. Ezeket a gondolatokat mindig igyekszem gyorsan
elhessegetni és elzárni az agyam egyik nagyon picike és távoli
részébe.
jól induló történetet rontottál el a rohanással. komolyan a mai ficekben miért jönnek össze már a 3-4. részekben a főhősök? most komolyan!!!!! az élet nem ilyen!!!!!!!!
VálaszTörlésszia,nekem nagyon tetszik a történet,nem baj,hogy az elején összejöttek,várom a folytatást.
VálaszTörlésÜdv:Andy
megint egy még el sem kezdett sztori halt meg. nem értem minek kezdesz elblogolni ha nem fordítasz rá aztán figyelmet. E
VálaszTörlés