2014. július 17., csütörtök

I'm addicted to you-4.rész (részlet)

Sziasztok! Meghoztam a negyedik részt. Természetesen ez nem az egész, mondhatnám úgy is, hogy a negyedik rész első, rövidke bekezdése. Azt találtam ki, hogy felteszem ezt a szösszenetet és ha legalább három komment összegyűlik akkor felteszem a folytatást :) Remélem, hogy elnyeri tetszéseteket. Aztán ügyesen, jó olvasást!
Csóka fejetekre: Rella :* 

2014. JÚLIUS 10.

BOLDOGSÁG. Ha valaki megkérdezné, hogy jellemezzem ebben a szent pillanatban az életem ezt az egy szót mondanám. Sebastiannal az első hivatalos randink után márciusban, olyan jól alakultak a dolgok, hogy egyre többet találkozgattunk. Már körül belül egy hónapja randizgattunk, mikor szégyellősen megkérdezte tőlem az egyik vacsoránk után, hogy lennék-e a barátnője. Kis óvodás korom óta egy fiú sem tette fel nekem így ezt a kérdést, de Sebastianhoz valahogy ez így passzolt tökéletesen. Mindig is elragadott az a gyermeki énje, amit néha-néha megmutat magából.
A Genfi tó partján ültem és a hűsítő vízbe lógattam a lábam az alacsonyka mólóról, amelynek a végében ringatózott egy kis csónakocska. A víz olyan tükörsima volt, hogy a szemközt elterülő hegység, amely óriásként tornyosult fölénk, visszatükröződött teljes egészében. Olyan friss volt a levegő, olyan nyugalom volt. A madarak gyönyörű dallamát hallgattam, fejemet hátradöntöttem és élveztem ahogyan a nap melege simogatja az arcomat. Igaz, késő délután volt, négy óra felé járhatott de a napnak még mindig perszelő ereje volt. A hátam mögül meghallottam ahogy Sebastian közeledik vissza a kertbe a házból.
-Parancsolj itt a jeges kólád, amit kértél.
-Hmm...köszönöm szépen.-mosolyogtam és kedves gesztusát egy nagy puszival jutalmaztam.
-Hogy érzed magad?-kérdezte miközben leült mellém és elkezdte simogatni a hátam.
-Fantasztikusan.
-Örülök neki.-vigyorgott elégedetten.
-Rég éreztem így magam.-mondtam és őszintén így is volt-mikor is tervezünk visszamenni Hamburgba?-kérdeztem. Ez a kérdésem kissé lehangolt. Nem akartam oda visszamenni, a szenvedésem színhelyére, de nem lesz más választásom. Olyannyira nagy itt a békesség, hogy Hamburg kész őrültek házának tűnik e mellett a hely mellett. Ez számomra maga a földi mennyország, főleg Sebastian oldalán.
-Olyan hét-nyolc óra felé terveztem elindulni.-mondta. Válaszul csak bólogattam.

Lehet, hogy nyálasan hangzik, de sose gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet velem. Sebastian olyan rövid idő alatt lopta be magát a szívembe, hogy az lehetetlennek tűnik. A mosolya az udvariassága a kedves kis gesztusai az állandó pozitivitása nagy szinten hozzájárult ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt teljesen belehabarodjak. Sebastian egy csoda és attól félek, hogy nekem már túl jó. Félek nem érdemlem meg ezt a határtalan boldogságot és egyre jobban érzem azt, hogy ezek után valami rossz fog történni. De lehetséges az is, hogy csak bebeszélem saját magamnak. Ezeket a gondolatokat mindig igyekszem gyorsan elhessegetni és elzárni az agyam egyik nagyon picike és távoli részébe.  

3 megjegyzés:

  1. jól induló történetet rontottál el a rohanással. komolyan a mai ficekben miért jönnek össze már a 3-4. részekben a főhősök? most komolyan!!!!! az élet nem ilyen!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. szia,nekem nagyon tetszik a történet,nem baj,hogy az elején összejöttek,várom a folytatást.
    Üdv:Andy

    VálaszTörlés
  3. megint egy még el sem kezdett sztori halt meg. nem értem minek kezdesz elblogolni ha nem fordítasz rá aztán figyelmet. E

    VálaszTörlés